EXerűen nem értem

Kérdésem volna bele a világba. Annak érdekében, hogy a lelkes olvasótáborom továbbra is maradhasson anonim, felmentelek Titeket a válaszadási kötelezettség alól :)

Mennyire elterjedt és normális esetek az alábbiak:

- az exed barátaival találkozol szakítás után 2 évvel

- a barátnőtök exével találkoztok dumcsikázni a szakításuk után 2 évvel

- az exed két barátnőddel találkozik dumcsikázni

- két barátnőd az exeddel találkozik dumcsikázni

- a pasid az ő exének barátnőivel megy el dumcsikázni

- a fenti variációk megismételve, az unokabáttyal, akit az egész család közeli családtagként (pótgyerek, fogadott testvér) kezelt mindig is, és aki mostanában a családnak nem veszi fel a telefont.

Kiegészítő infó, hogy egyik régi-új beszélgető/kiránduló/kreatívkodó partnerrel sem volt szoros kapcsolata az exnek (és fordítva), míg tartott a kapcsolat.

Van a fentiekben olyan eset és szemszög, amiből még azt mondom, hogy "oké, legyen oké".

De sajnos több tételt sem értek, hogy miért (volt) olyan szükséges. Nem köti össze az érintett embereket semmi. Sem munka, sem érdeklődési kör, sem korábbi barátság, sem jellem, semmi.

Tudom-tudom, rántsam meg a vállam és ne foglalkozzak vele... Csak érdekelne, hogy ez teljesen oké-e és csak én hiszem azt, hogy körülöttem forog a világ... 

Bamba Bombanők

Néha olyan kívülállónak érzem magam a NÉPhez, a trendekhez, a közös őrületekhez képest...

Nem szeretek ruhát vásárolni, nem vagyok közösségi média-zombi, nem tartok tévét, nem szeretem az új magyar popsztárokat és -bandákat, nem diétázom állandóan, és - amire ki akarok térni ebben a bejegyzésben - nem vagyok P.CSA. Pedig úgy látom, az a menő...

Nem annyira újkeletű a dolog, tíz évvel ezelőtt is voltak már szelfik, akkor is fontos volt, hogy a partyhangulatot ábrázolni akaró képen tökéletes szögben villanjon a felkarral felnyomott mell dekoltázsa, látszódjon a kávé márkája az elviteles pohár oldalán stb., és már akkor sem voltam menő :) 
...Mostanra viszont tovább erősödött ez az érzés, hogy nem tetszik az az irány, amerre a köz-ízlés halad.

Hiába szakadtam le a facebookról, így is van szerencsém találkozni egy-egy olyan képpel, amin az ismerőseim - megesküszöm rá, hogy direkt! - ostoba, bárgyú, buta liba arckifejezést öltenek magukra, alaposan koordinálva a megfelelő szájizmok összehúzásával, a világra újszülöttként rácsodálkozó, kifeszített szemekkel. Ez a trendi a képekben. *

A való életben pedig az a jelenség figyelhető meg, hogy felsőbbrendű dámaként, barátságtalanul összefeszített arcizmokkal és/vagy nagy jelenetet rendezve (papucsban csoszogva és slattyogva, oldaltáskát karhajlatban hordva, indokolatlan túlkapálódzással) vonulnak a menő lányok, akiktől inkább megijed az ember.

Az addig ugye rendben van, hogy én nem voltam/vagyok/leszek ilyen, és a barátaim jórésze is kimaradt ebből a vonulatból. Van viszont néhány ismerősöm, akiket totál beszippantott ez az önbugyutásítós tetszelgés, és néhányuk esetében pontosan tudom, hogy a szülők nem ilyennek nevelték, törődtek vele és szeretik, mégis kirakatbabának áll önként. De egy huszonakárhány éves lánynak már késő azt mondani, hogy "így ki nem mész az utcára, az hétszentség!"... Én meg még szülője sem vagyok, hogy elbeszélgessek vele, hogy aki p.csaként mutatkozik, azt úgy is fogják kezelni.

Persze, értem én, ne ítélkezzek, meg mindenki valósítsa meg önmagát és legyen boldog a bőrében... Csak vajon ez a "népszerűség" megadja-e nekik a boldogságot?
Belőlem inkább sajnálatot, felszisszenést, szégyent vagy undort vált ki, de gondolom ez az én esetemben is működik fordítva :)))

* a bejegyzést szívesen illusztráltam volna valós képekkel, de végül arra jutottam, nem személyesítenék meg senkit, mert nem az a cél, hogy beléjük töröljem a lábam, hanem hogy a jelenségen puffogjak. Az viszont megérdemelne a külön posztot, hogy abba sem gondolnak bele, hogy az interneten milyen nyomot hagynak maguk után, mert minimális guglizással bárki felhasználhatná a képeiket....