Erről van szó!!!

A mai nap óriási az amerikai történelemben: megszavazták a homoszexuálisok esélyegyenlőségét a házasságra Amerika minden államában egyégesen!

Gondolkodtam már korábban is azon (lehet, hogy márt írtam is? - lusta vagyok megnézni), hogy egyik kedvenc videóm volt, ahol amerikai gyerekeknek mutattak homoszexuálisokról eljegyzéses-flashmobos videókat, és sokuk akkor találkozott először a homoszexualitás gondolatával.
Egyetlenegy kisfiú volt, akibe belenevelték, hogy "ha meleg vagy (vagy más az), az rossz neked", az összes többi totál nyitott volt erre, még az is, akinek kellett egy pár perc arra, hogy feldolgozza, hogy ilyen is van. Ha még nem láttad, érdemes megnézni:

Amikor ez a videó készült, még több államban volt tiltott dolog a házasságkötés homoszexuálisok számára. Akkor szörnyülködtem a gondolaton, majd eszembe jutott, hogy a Hazám, amin kívül nincs nincs számomra hely a nagyvilágban, és amiben élnem s halnom kell dagadó mellkassal, az kiveti magából a homoszexuálisokat, a fogyatékkal élőket, a más kultúrából érkezőket, de még a majdnem-testvér magyarok is egymást. Nálunk a homoszexuálisok - akik fel merik egyáltalán vállalni - addig juthatnak el, hogy közeli hozzátartozói viszonyt létesítenek azzal, hogy bejegyzett élettársakká nyilváníttatják magukat.

De most van minek örülni - sajnos még csak más ország örömének -, mert Amerikában rengeteg-rengeteg homoszexuális pár ünnepel a hétvégén és mind fellélegezhetnek - kifejezhetik a szeretetüket, összetartozásukat.

Nem, én nem vagyok leszbikus, a Drágaszág abszolúte maszkulin kívül-belül, csak nagyon is hiszek abban, hogy a bántó, fájó cimkéket és bélyegeket le lehet venni másról, amíg van mit kapirgálni a saját házunk táján is. Több nem-heteroszexuális ismerősöm és nagyon kedves barátom van, imádnivalóak és egyébként meg tényleg azt hisszük, hogy ha gátoljuk, akkor "meggondolják magukat"? Engem mikor köpködtek le azért, hogy a férfiakhoz vonzódom? Hány olyan heteroszexuális fiúval van egy lánynak dolga, aki taszítja,  mégis le lehet azt is pattintani. Úgy pattognak néhányan azon, hogy "mennyire undorító", meg "be ne próbálkozzon", de 
1.) undorító dolgokat tudnak ám a heteroszexuálisok is művelni, sokszor épp azok, akikről nem is gondolnánk;
2.) erre elég fejlett ösztön létezik, hogy hasonló hasonlót vonzzon, de ha "tévedés" is történne, az nem azt jelenti, hogy azon kapod magad, hogy az illetőnek már valamelyik testrésze az intim zónádban leledzik;
3.) a 2. pont tekintetében kifejezetten nevetséges, hogy a fintorgók nagyrészének soha nem volt és nem is lesz ilyen élménye. 

Én ezúton is kifejezem lelki és virtuális támogatásom azok felé, akik nehézségekbe ütköznek az önkifejezés során az "identitáslovagok" miatt, és sok szeretetet küldök! Én megkönnyeztem örömömben a videót, főleg, amikor sok-sok ember egyszerre zúgott fel örömujjongásában :)

Két éve kettecskén

Tegnap volt 2 éve, nagyon is jól emlékszem rá - mármint a 2 évvel ezelőtti napokra, nem a tegnapra :)) -, hogy összejöttünk.

22-én, szombaton voltam egy álompáros esküvőn, tudod, ahol rájuk nézel, és egy nagy szeretetgömböcben látod a kettőt együtt, akik úgy néznek a másikra, hogy kívülről nézni is jól esik, akik igazán nyugodtak és boldogak egymás mellett, mert helyükön vannak. Ezen az esküvőn ébredem rá, hogy az az ember, akivel én ilyet meg tudnék élni, az az, akit napokkal azelőtt le akartam beszélni arról, hogy barátkozzunk, mert túl jó érzéseket ébresztett bennem, és ezt nehéz volt egy három és fél éve fennálló párkapcsolattal szinkronba hozni. Én akkortájt már teljesen meg voltam győződve arról, hogy bennem van a hiba és csak telhetetlen vagyok, és kész voltam lemondani az ábrándjaimról...

Na de hát végül nyilvánvalóan nem így lett, hiszen az esküvőn egyedül, az exem üres székét őrizve, néha pityeregve néztem végig a páron, a dekoráción, és akkor jött (B)Andi(ta), és megkérdezte, nekünk mikor lesz már ilyenünk. És akkor kénytelen voltam ráébredni, hogy nekünk nem lesz ilyenünk soha. Akivel ilyenem lehetne, Ő...

...És itt maradtam nagyon csupasz. Annyira egyszerűen kimondható volt, hogy mit kell tennem....

Jajjj, de nosztalgikus és csöpögős vagyok! Ébresztő, fókusz! 

23-án reggel, az esküvő másnapján szakítottam az exemmel, és aznap délután randiztunk FincsÚrral először. Azt kértem tőle, vigyen el bárhová. Ültem mellettem az autóban, tájékoztattam róla, hogy szerintem romantikus, amikor a szél fújja a hajamat utazás közben, és láttam, hogy néha pánikszerűen leellenőrzi, hogy jól látja-e, hogy ott vagyok mellette és épp Szentendre felé tartunk.

Azóta eltelt 2 teljes év, és mi becsülettel végig nagyon szerettük egymást. Kb. 5 olyan esetet tudnék nagy erőlködve összeszedni, amikor vitatkoztunk/veszekedtünk egymással, az pedig 730 együtt töltött napra eloszlatva igencsak jó. Haladtunk külön-külön is és együtt is, és fontos, hogy előre, nem vissza.. 

Igazából ha összekerülsz azzal az emberrel, akivel összetartoztok, nem kell taktikázni, nem kell módszereket alkalmazni, nem kell hisztériával manipulálni...Sőt nagyon egyszerű a történet.

 És a LAVsztori folytatódik... :) 

Hurrá, nyaralunk - Kőszeg

Még mielőtt véget ért a munkaviszonyom, csaptunk egy hosszú hétvégét Egerben a Drágaszággal, mert Eger minden egyes alakalommal gyönyörű, és pihentető, és szemet gyönyörködtető, és fantasztikus, és imádom.

Megállapítottam, hogy az Égiek szeretik, ha nyaralunk, mert olyan csodálatos időt rittyentettek nekünk, hogy még én is barnultam! :)

...Majd csinálok egy külön bejegyzést Eger népszerűsítésére és az élménybeszámolóra, most megmutatom Kőszeget, ahol ezen a hétvégén jártunk.

A legdurvább, hogy Kőszegen végül csak kb. 25 órát töltöttünk (mert az első szálláshely csak szombat reggel jelzett vissza, hogy nem tudnak minket szombaton fogadni), de annyifelé jártunk, annyi minent csináltunk, hogy mindketten igencsak elégedettek voltunk az egynapos kiruccanás tartalmasságával.

Kőszegre azért esett a választásunk, mert én 6 évig minden nyáron oda jártam táborozni, mindig lesz helye a szívemben, és meg szerettem volna mutatni FincsÚrnak. S mivel Neki is megtetszett, valószínűleg még visszatérünk :)

Körbesétálgattunk, jártunk a várban, ettünk velős pirítóst a Bécsikapu Étteremben, kávéztunk és este koktéloztunk a Relax Caféban, pizzáztunk a Pizzeria de Roccoban, negyvenhétszer megbámultunk egy csokiboltot, amibe bemerészkedvén az eladó közölte, hogy ő ebédszünetet tart és inkább menjünk vissza később (úgyhogy nem mentünk vissza), "felavattunk" egy tejivót a Fő téren, ahol végre tényleg van olyan kávé, amilyet én kérek: "óriás tejeskávé" - pöttyösbögréből -, voltunk a halastónál, nyúztam kutyát a szálláshelyen, simogattam cicát az úton, ücsörögtünk itt-ott, elmentünk megnézni a táborhelyet, őőőőő... ennyi? :D

Képes beszámoló:

A Balu név kötelez - hálája jeléül túrt nekem valahonnnan EGY ZACSKÓT - pont, mint a hajdani kutyám.

Bevett szokás, hogy a saját termesztésű gyümölcsöket, zöldségeket, virágokat árral ellátva kiteszik az utcára egy "kasszával". Remélem, hogy olyan az adjonisten, amilyen a fogadjisten (vagy fordítva?)...

Ez itten a Jurisics tér. 

A Jurisics Gimnázium kolikertjének azon része, ahol anno. a tábornyitók történtek. Keserédes emlék....

Érdekesség, hogy kb. minden második ház Műemlék az egész városban!

A halastó. A képből nem biztos, hogy látszódk, de eszméletlenül jó a levegő!

Nem hittük volna, hogy az ország szélére kell kiutaznunk, hogy láthassunk egy igazi CSETTEGŐt.. Zseniális!

A tejivó. Ha Kőszegen laknék, itt nagyon sokat lennék! Mellette (összenyitva) pékség is van, frissen sütik az isteni pékárut! 

A velős pirítós... Vastag kenyér, vastagon megkenve a pástétommal, sütőbe betolva, friss zöldségekkel... Issstenemdefinom!

Ha gondolkodsz azon, hogy Te is megnézed, negondolkodjálmenjééél! Szálláshelynek a Kasper Vendégházat ajánlom, érezd nagyon jól magad! Ha van rá lehetőséged, több napra menj, mert már csak pihenni is másképp lehet ott. Elképesztően tiszta és friss a levegő, az egész város nagyon csendes (a szállás pláne, mert egy domboldalon lévő zsákutcában van, hatalmas kerttel). Leginkább az aludni igencsak szerető és bíró Drágaszágomon ütközött ki, hogy másképp pihentet az alvás, mert nagyon korán nagyon fitt volt már :)

Az, hogy a természetfeletti erőknek tetszetős, ha nyaralunk, ismét kiütközött, mert kedden már piszok rossz idő volt megint. Köszönjük a közreműködést az illetékeseknek! :)

Álláskeresők gyöngyei

Itt vagyok hát, újra ezen a helyen, ahol a hatalmas munkáltatófelhőből várom, hogy reám mosolyogjon a Szerencse, az Isten vagy a Leendő Főnököm Által Megbízott HR-es.

Beszélgettünk arról Borsóval - az Ő egyik megvalósított(!) ötlete kapcsán -, hogy mennyivel jobb lenne megfordítani néha a szituációt, és nagyobb hangsúlyt tenni az álláskeresői oldalra - azon túlmenően, hogy jelenleg te döntöd el, hova jelentkezel és hogy ha esetleg felajánlanak, elfogadod-e.

Fentieken az értendő, hogy jelenleg ugye vannak benned képességek, lehetőségek, vágyak a Munkaadónak meg vannak elvárásai egy százévente sem frissített pozíció leírásban sablonosan megfogalmazva, aztán erre penderítesz egy ugyanolyan sablonos önéletrajzot Times New Roman, Arial vagy Candara betűtípussal, valamint egy - az önéletrajzod tartalmát prózaian leíró - motivációs levelet, és ha sikerül "hozzásimítani", lehet esélyed.

De miért ne találkozhata össze a kettő, úgy, ha a másik oldalról indul el a folyamat? Ha sikerülne úgy felkelteni magadra a figyelmet, hogy meg szeretnének ismerni, esetleg akár úgy is, hogy nincs is meghirdetett pozíció.. Olyan sok ember vegetálgat el munkahelyeken, nekik kitalált munkakörrel, miért ne tudnának neked is egyet kialakítani, hogy sziporkázhass azzal, amid van?

Ezt viszont nagyon nehéz elérni. Először is kell hozzá az, hogy megcsináld az ötleted (levél, hirdetőfal, képregény, kisfilm, bármi), aztán ezt valahogy használni is kell. Bevinni, beküldeni, leszólítani, berobbanni a köztudatba stb. És ezekhez kell stílus.

A Profession.hu-n létezik "Állást keresek" oldal az önmegvalósításra, de szerintem nem azok használják ezt, akiknek ez beválhatna. Érdekelne, hogy a hirdetőknek hány százaléka talált ezzel a módszerrel állást, mert amiket én látok, elég unalmasak vagy gázok.

Nem ártana például helyesen írni. Én is írok hibásan, a kötőjelek és a külön- vagy egybeírás témaköre nem a legfőbb erősségem, de azért talán nem sokan szisszennek fel soraimat olvasván (mondjuk ha nem olvas senki, úgy könnyű...), vagy nem vonnak le olyan következtetést, hogy totál igénytelen vagyok.

A helyesírás és az arra való igény számomra intelligencia egyik mérőeszköze. Ugyanez az írásnak a stílusa és rendszerszerűsége. Vessző után szóköz, gondolatjel után egységesen írjuk nagybetűvel vagy kisbetűvel a gondolatokat, ne halmozzunk már fel 14 kérdőjelet és felkiáltójelet egymás után stb.

No és akkor fogja magát egy vezető vagy egy HR-es és rákukkant erre az oldalra, majd meglátja, hogy kép talán még van, jó kép már kevésbé (, mert ugye arra sem ártana figyelni, hogy a Profession.hu nem Facebook, nem Tinder, nem partyfotó-gyűjtőhely, de kanyarodjunk vissza) oké, tapasztalat van, de jesszusezhogyír, hagyjukisezt.

Ha meg tud írni, UNCSI UNCSI UNCSI. Semmitmondó sallangszövegek:
"Jó problémamegoldó készség. Megbízható. Kiváló kommunikációs képesség." Számomra ez NULLA.

Nem emelnék ki sem szöveget, sem képet a jelentkezőktől, nem akarok "kipécézni" senkit, de szerintem mindenki találhat olyat, amitől elmozdulnak a szemöldökei a helyéről: klikk ide.

Első körös kétségbeesésemben még nem vetemedek arra, hogy ide tegyek fel hirdetést, de ha fogok, biztos, hogy ennél több energiát fogok belefektetni, hogy kis helyen nagyot alkossak :)

Facebook hiányában

... Ide vagyok kénytelen leírni:


SZERELMES VAGYOK!