Visszatérő dilemma

Hát szervusz, kedves dilemma, újból mellém kaptál helyet: Menjek vagy maradjak?

Bővítsem az önéletrajzom egy újabb munkaadóval, a HR-eseknek azt a következtetést megalapozva, hogy notórikus munkahely-váltogató életművész vagyok, vagy fogadjam el, hogy a munkámban - ha nem akarok sérülni idegileg - érzéketlenebbnek, fásultabbnak kell lennem és már ki kell bekkelnem itt a babavárást?

Így jár, aki nem tanul a hibájából. Belecsaptam egy pici családi vállalkozásba, ahol a kozmetikus suli mellett dolgozgattam már. És újra azokkal szembesülök, amikkel már szembesültem a játszóházazás idejében:
1.) soha nem leszek a család része
2.) ha bírnám, lehetnék bent minden nap reggeltől estig és vihetnék még pár munkakört párhuzamosan ugyanabban az időpontban, az se lenne elég
3.) nem "tiszta" az ügy. Ezt nem fejtegetném tovább, szerintem mindenkinek van legalább elképzelése egy magyar Bt. működéséről.

Mivel a babavárás ugyanúgy behatárolhatatlan, mint még az előző meg az azelőtti munkahelyemen volt, most sem lehet tudni, hogy hónapokról vagy évekről van szó, amit addig munkával töltök. Éveket itt viszont nem szeretnék tölteni. Főleg, hogy az elhangzott már párszor, hogy "innen senki nem mehet szülni, mert az embertelen sok papírmunkával jár, szegény XY mennyire megszívta vele".

Az viszont nagyon nem oké, ha megint egy év után vagy azon belül váltok, és nincs is kedvem hazudozni arról, hogy milyen vagyok, akarok-e gyereket, hogy kezelem a stresszt, hogy jöttem ki a korábbi csoportvezetőimmel.

Tulajdonképpen ha megnézem magam munkáltatói szemmel, a kutyának se kellenék.
27 éves vagyok tartós kapcsolattal és dobogó méhhel, az önéletrajzom egy montázs számos területről, nincs diplomám, állandóan észrevételeim vannak a folyamatokra és a kommunikációra vonatkozóan, szívemen viselek mindent stb. De most komolyan, ez kinek érték?

Na hát szóval ez igencsak visszavet minden alkalommal, amikor agykitörés közepette elkezdem szemlélni az álláshirdetéseket, és valahogy mindig ara jutok, hogy CUMI, maradsz a seggeden és megszoksz. Aki olyan gyökér, hogy nem olyan álmokat sző, aminek a megvalósítása csakis önmagán múlik, az magára vessen, ne másra.

Most eszembe jutott a tékasztoris aljas horoszkóp rám vonatkozó része:

"Nyilas:

Megállás nélkül lököd a faszságot, olyan vagy, mint a Vízöntő, csak nem annyira melankolikus. Tele vagy élettel és tűzzel, van eszed is, nem is kevés, de lételemed a baromkodás. A magánéleted az valami nagyon elkúrt "c" vágány, rendre elköveted ugyanazokat a hülyeségeket és az istennek sem tanulsz a saját hibáidból.

Szerethető arc vagy, a társaság középpontja, de anyagilag nem vagy nagyon eleresztve, viszont nem is teszel ellene, várod a sült galambot és nem érted, miért nem tartasz sehol.

Kevés barátod van, de azok értékállóak és tolerálják, hogy nem vagy normális. Szeretnél családot, de nem jön össze, ha meg igen, akkor a sarokban szorongsz és onnan mesélsz vicceket."

Aucs.... :)

Álmodik a királylány

Tegnap hirtelenjében felhúztam magam.
Fogalmazhatok szépen és cirádás mondatokban, de a lényeg az volt, hogy még nem járunk jegyben :)

Halovány lila gőzöm nincs arról, hogy közel 3 év együttélés után, felnőttként, egy nagyon is jól működő kapcsolatban mit kell teljesítenem, minek kell megfelelnem, mit kell kivárni. Mitől lesz az egyik pillanat alkalmasabb, mint a másik? Mit jelent a "majd eljön az ideje" közhelyből az "ideje" vagy a "majd" konkrétan? (örömmel fogadnék véleményeket)

Baromira nem érdekel a csillogó gyűrű - ha érdekelne, alapból hordanék ékszereket -, szóval nem ezért várom.Nem az a célom, hogy ahogy megkéri a kezem, már a következő percben esküvői ültetőkártyákat és DJ-ket keressek a neten (sőt...).
Csak szeretném, ha mozdulna, lépne, ha fejlesztene a kapcsolatunkon.
Leginkább már a családalapításra vágyom persze, de azt még távolabbinak érzem, mire megérlelgeti magában, hogy tulajdonképpen 40 évesen is lehet gyereket vállalni....Szóval ez nagyjából a távoli jövőben megvalósuló vágyak közé került. Ha tartjuk a lánykérés-esküvő-család kronológiát, akkor pláne, hiszen a jelenlegi hiszti tárgya is ennek hiánya.

Basszus, minden fotós és telefonos cég újít valamit, évente legalább egyszer! Micsoda kiakadás van, ha nem jön ki egy új iPhone.. Akkor én mit szóljak majd' 3 év után, amikor a szép jövőre vonatkozó tervek csak ritkultak, nem sűrűsödtek?

Baromi kár, hogy megvártuk, hogy már ennyire tűkön üljek, és ez nagyrészt a felesleges ígéreteknek köszönhető. Nekem egy ilyen szándéknyilatkozat az komoly dolog, és ahogy saját ígéretemet is komolyan veszem, másokéra is számítok. Főleg, ha olyanról van szó, ami nagyon-nagyon boldoggá tenne.
Ha azt mondja a kapcsolat elején, hogy 1-2 éven belül családot is szeretne velem, akkor 3 év után szerintem érthető, hogy abszolút nem értem, hogy mi a búbánat a baj, mi a hiba, mi a hiány, ami miatt még nem biztos benne, hogy velem szeretne családot vagy engem szeretne feleségéül.

Nem akar még gyereket? Óriási kár, mert én már nagyon, legalább mondja azt, hogy a menyasszonya vagyok, ő meg az én vőlegényem és majd feleségül vesz egyszer, azzal egy ideig vígan elvagyok.
Még elvenni sem kell ténylegesen, csak legalább indítsuk el a komolyra fordítós történetet ezzel az első lépéssel.

Nnnna. Hát ilyen gondolatok után álmodtam azt, hogy az esküvőnk előtti órákban készülődök :)
Ami érdekes, hogy folytatólagos is volt, többször felébredtem belőle és többször visszaestem bele.
Szép, egyszerű ruhácskám volt, hosszabb volt a hajam és göndörebben csak féloldalra volt fogva (egyezkedtem a fodrászommal, hogy hadd csinálja meg "rendesen"), letisztult sminkem volt, és nagyon boldogan hajtogattam, hogy el sem hiszem, hogy férjhez megyek, és lesz férjem.
Erre felébredtem.

Ollllyan elkenődött voltam reggel, hogy csuda.
Kérdezgette is a Drágaszág, hogy hogy aludtam, meg mit álmodtam, de nem mondtam meg neki...  :)