Legjobb barátság

Hát ez fergeteges, itt állt a bejegyzéseim között egy megkezdett, közzé nem tett:


"Öröm és boldogság, hogy ez nem egy toporzékolós - méltatlankodós - fújtatós blogposzt lesz :)

Ezt blogbejegyzést Zsófibarátnőmnek tisztelem, aki megtanított hosszútávú barátnőnek lenni, és az elmúlt 9 évben a legjobb barátnőmmé vált és befogadott engem a saját legjobb barátnőjének.

Nem beszélünk minden nap, mert azt továbbra sem tudom - és nem is akarom - fenntartani. (Sajnálom, nem szeretek telefonálni, és nem minden nap történik velem érdekes dolog, unalmas dolgokról beszélni meg írni pedig nem akarok.) Általában heti egyszer találkozunk, és váltunk néhány üzenetet egy-kétnaponta.

Megéltünk egyet s mást a másik oldalán, és 9 év alatt egyszer tartottunk csak egy rövid mosolyszünetet, az is csajos duzzogás és dac volt mindkettőnk részéről.

Ő lesz a tanúm, ha lesz esküvőm, ezt is megbeszéltük már, legutóbb tegnap a konyhánkban, úgy, hogy Fincs otthon volt. Nem zavartattuk magunkat :D"

Hát ez nagyon jó, mert most már aktuálissá vált!

Ahogy azt írtam, pont Zsófival voltam azelőtt is, mielőtt eljegyzett Fincs, és Ő volt az első, akit felhívtam telefonon, és fel is kértem tanúmnak.

Baromi jó érzés, hogy van nekem egy Zsófikám, aki szeretettel és törődéssel hallgat meg, aki felvidít, ha rossz kedvem van, vagy sajnál, amikor sajnáltatom magam, és aki megtisztel a bizalmával és megosztja velem az érzéseit, akár jók, akár rosszak. Ő kisherceges rókalány, akiért felelősséggel tartozom!

Öröm é bódottá!

Varázslatos dolog történt: Menyasszonnyá varázsoltak!

Az úgy volt, hogy június 23-án, csütörtökön volt a 3. évfordulónk.

Nos, hát nem ekkor történt :)

Az évforduló utáni napokra kaptunk mind a ketten szabadságot, és beterveztünk egy soproni hosszú hétvégét a "hűség városába", úgyhogy több barátnőm is azon pörgött, hogy nagyon izgulnak, hogy mi lesz az évfordulón meg a hétvégén.

Julcsi hétfőn akadt ki teljes meghatódottságig, Zsófisszal meg kedden rágtuk át alaposan a KöKi teraszán, hogy szerintem miért nem lesz most semmi, mindenesetre mindkét lány kérte, hogy "esemény után" értesítsem ASAP.

Elbúcsúztam Zsófitól, és pont elértem egy vonatot, úgyhogy már a vonatról írtam Fincsnek, hogy úton vagyok. Közben felhívtam Borsót, beértem Zuglóba, és ahogy elindultam haza, mondtam Borsónak, hogy jön szembe velem a Drágaszág, úgyhogy letettük. (Máskor is előfordult, hogy kijött elém, de jellemzően olyankor, amikor még volt ideje összekészülődni, tehát ha pl. úgy írtam neki, hogy 5 perc múlva jön a vonat, de most mégsem lepődtem meg, hogy ilyen gyorsan haptákba vágta magát.)

Hazafelé az egyik kiülős helynél megkérdeztem, hogy volna-e kedve meginni valamit, mert nekem nagyon lett volna, és kis gondolkodás után mondta, hogy van, de otthon van rozébor és bubis víz, úgyhogy otthon is megihatjuk azt a valamit. Nekem ez teljesen oké volt, úgyhogy hazacsattogtunk, én meg hazaérkezvén nekiindultam, hogy akkor megyek a konyhába. Erre megszólalt, hogy még várjak, mert szeretne valamit mutatni. Két dolog ugrott be a fejembe ugyanazon pillanatban:

A) MOST lesz AZ.
Ez nem egy különleges megérzés volt, hanem egy ideje állandó reakció azokban az esetekben, amikor hozzám szólt, szólított, mutatni akart valamit, jelen volt - tehát minden második percben.
B) Megint vett valami fotós sz@rt.

Ez sem különleges és földtől elrugaszkodott gondolat volt, mert előszeretettel mutatja meg az új szerzeményeit abban a pillanatban, mikor belépek az ajtón.

...Aztán megláttam a fényképezőgépet felturbózva vakuval, úgyhogy egyértelművé vált, hogy a "B" nyert.

Erre közölte, hogy írt nekem egy verset és felolvasná.

Ez volt az a momentum, amikor eldőlt. Bekapcsoltam az "itt és most" üzemmódot, és végighallgattam a verset, ami egyszerre volt gyönyörű és figyelmes, személyes, vicces - tökéletes.

Az utolsó sorát A Kérdés jelentette, elővette a gyűrűt, én igent bőgtem - majd előkapta a gondosan bekészített fényképezőgépet és elkészült az igen előnyös, de őszintén boldog profi szelfink :D

Aztán persze megittuk azt a néhány pohárka rozét :)))))

Hát így lett nekem Vőlegényem, és így lettem én egy örömmámorban úszó, nagyon boldog Menyasszony :)

Durregysaller!

Akkora pofont érdemelnék, hogy keltem itt a feszültséget, lógni  hagyom azt a hattttttalmas olvasótábort, ami ostromolja a blogot, közben meg rengeteg jó dolog történt...

Be kell pótolnom, témánként.
(Most lehet fogadásokat indítani, hogy mennyi idő elteltével fogom összecsapva megírni az utolsó bejegyzésem óta eltelt időszakban történteket :D)