A mi kis "Tatánk" 101 becsülettel betöltött életév után továbblépett, és elment oda, ahol elmondása szerint Ő lesz a Kapitány.
Tudtuk, hogy eljön ez is, Ő is tudta. Azt is tudtuk, hogy mostanában, csak a pontos időpontot nem.
...Mégis nagyon csiklandoz az a hiány, amit érzek. Ahogy megfogalmaztam magamnak, "elvitték a legjobb emberünket".
És most amiatt sírok, mert megijedtem, hogy mi van, ha nincs Mennyország, nincs Túlvilág? Mert nekem hinnem kell, hogy van - kell, hogy legyen -, különben nem marad meg a remény, hogy még fogok tudni részesülni abból, amit sugároz, amit adott nekem, ahogy szerettük egymást.
Hiszem azt is, hogy most Ő is újra részesülhet abban, amit Édesanyja és a felesége - Nagymama - adott neki. Nagyon vágyott már erre.
Abban tudok bízni, hogy egyszer, majd ha gyermekünk/-ink lesznek, egy kicsike szikrányi visszaköszön belőle majd. Onnantól teljesen biztos lehetek benne, hogy jobbá tesszük a világot.
Ég veled, te táncoslábú, dalospacsirta, bölcs szívű Kapitány!
Büszke vagyok Rád...és az leszek mindig is.
Legkisebb, tizenkettedik unokád,
Betti
2015. március 16., hétfő
2015. március 14., szombat
Miért most?
Azért kezdek neki most újra, mert barátnőimtől - és egyben volt kolléganőimtől - ezt a kis sugallatot kaptam.
Szerdán tartottunk egy utolsó csakcsajos estét az együtt töltött évek lezárásaként, azok után ugyanis, hogy a hajdani csoportunk teljesen átrendeződött, Ancsa és én kiváltunk (a munkahelyünkről), most a legnagyobb döfés, hogy Pimpi elmegy Külföldiába szerencsét pogácsálni.
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Vagy kettőre.
Egy: Ha nem ismersz, vagy rég nem beszéltünk, jó, ha tudod, hogy rengeteg becenevet fogsz látni, ami viszont mind valós, számomra mindenképp. Különleges emberek a kisbarátaim és szokásom becézni, és így még talán a jogaikat is védem, ha a beceneveiket használom.
Kettő: Pimpi éppen ma este utazott el a - mondanám, hogy Párjával, de ha ezt látná, sírna, viszont nem tudom, mit írjak helyette, segítség! - pasijával (?) határozatlan időre, hogy világot lássanak, próbára tegyék magukat, adjanak egy esélyt annak, hogy jobb, boldogabb életük legyen. Előtte még írt a Viber csoportunkba, és azóta az elmém felét ő foglalja le. Új korszak kezdődik neki is, nekünk is, de remélem, neki jobbat fog tenni a változás, mint nekünk fog.
Szóval kicsit elkalandoztam, de ott ültünk Miminél, én hosszú hónapok után huzamosabb ideig beszéltem megállás nélkül, majd a "rövid" élménybeszámolóm lecsengéseként higítottam a témát és arról duruzsoltam, hogy szánom a divatlapoknál dolgozó újságírókat, hogy minden hónapban meg kell alkotniuk a leghatásosabb szextippeket és diétás tanácsokat, ó meg persze laza kis frizura-ötleteket és sminkbravúrokat. (Elnézést, ha valakit megbántok ezzel, én tutira nem tudnám csinálni.)
Ekkor dobta be Borsó, hogy ez az, az újságírás milyen jó lenne nekem. Mondtam, hogy nemnem, mert nekem ez csak addig poén, amíg kedvem van csinálni és nem KELL. Erre kontrázott Pimpi, hogy épp ezért inkább blogot kéne írnom, mert ezt ő úgy képzeli el, hogy írnék mindenfélét, ami aztán egy nagy katyvasz lenne.
No, ekkor jutott eszembe hogy "Jahopsz, tényleg, csináltam egy blogot".
Ma este pedig eszembe jutott Pimpi, és a kedvéért belekezdek.
Szerdán tartottunk egy utolsó csakcsajos estét az együtt töltött évek lezárásaként, azok után ugyanis, hogy a hajdani csoportunk teljesen átrendeződött, Ancsa és én kiváltunk (a munkahelyünkről), most a legnagyobb döfés, hogy Pimpi elmegy Külföldiába szerencsét pogácsálni.
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Vagy kettőre.
Egy: Ha nem ismersz, vagy rég nem beszéltünk, jó, ha tudod, hogy rengeteg becenevet fogsz látni, ami viszont mind valós, számomra mindenképp. Különleges emberek a kisbarátaim és szokásom becézni, és így még talán a jogaikat is védem, ha a beceneveiket használom.
Kettő: Pimpi éppen ma este utazott el a - mondanám, hogy Párjával, de ha ezt látná, sírna, viszont nem tudom, mit írjak helyette, segítség! - pasijával (?) határozatlan időre, hogy világot lássanak, próbára tegyék magukat, adjanak egy esélyt annak, hogy jobb, boldogabb életük legyen. Előtte még írt a Viber csoportunkba, és azóta az elmém felét ő foglalja le. Új korszak kezdődik neki is, nekünk is, de remélem, neki jobbat fog tenni a változás, mint nekünk fog.
Szóval kicsit elkalandoztam, de ott ültünk Miminél, én hosszú hónapok után huzamosabb ideig beszéltem megállás nélkül, majd a "rövid" élménybeszámolóm lecsengéseként higítottam a témát és arról duruzsoltam, hogy szánom a divatlapoknál dolgozó újságírókat, hogy minden hónapban meg kell alkotniuk a leghatásosabb szextippeket és diétás tanácsokat, ó meg persze laza kis frizura-ötleteket és sminkbravúrokat. (Elnézést, ha valakit megbántok ezzel, én tutira nem tudnám csinálni.)
Ekkor dobta be Borsó, hogy ez az, az újságírás milyen jó lenne nekem. Mondtam, hogy nemnem, mert nekem ez csak addig poén, amíg kedvem van csinálni és nem KELL. Erre kontrázott Pimpi, hogy épp ezért inkább blogot kéne írnom, mert ezt ő úgy képzeli el, hogy írnék mindenfélét, ami aztán egy nagy katyvasz lenne.
No, ekkor jutott eszembe hogy "Jahopsz, tényleg, csináltam egy blogot".
Ma este pedig eszembe jutott Pimpi, és a kedvéért belekezdek.
2015. március 13., péntek
Talán most...?
Minekután a hajdani freeblogom nyomtalanul eltűnt és erről jó sokáig nem is értesültem, sejthető, hogy csapnivaló blogger vagyok.
Ennek ellenére itt is csinálok egy kis zugot magamnak, ahova kiteregethetek szükség esetén, mert néha kell.
És mivel megvan a sajátos elképzelésem a világról, nyilván felhúztam egy ideológiát arról is, hogy kik keverednek majd ide: akiknek kell!
Aztán az marad vagy jár vissza, akit érdekel. És az ír, aki akar mondani/kérdezni/kiteregetni valamit.
(...)
Ismétlem, borzasztóan hanyag blogger vagyok.
Ezt az egyetlenegy bejegyzést a blog létrehozásakor kezdtem el írni DECEMBER TIZENNEGYEDIKÉÉÉN (még szerencse, hogy egyáltalán 2014...), és most fejezem be, de úgy, hogy a biztonság kedvéért a felét kitöröltem annak, amit írtam.
...És ez alapján talán nem is fogsz/fogtok csodálkozni azon, ha ellentmondásokba ütköztök néhány blogbejegyzés között (ha egyáltalán lesz további blogbejegyzés... :)). Változom ugyanis, igyekszem próbálgatni, formálgatni magam, sőt jogomban áll változni, jogom van meggondolni magam, és saját szívügyem megbánni és megreformálni saját gondolkodásom.
Nos, most, hogy tisztáztam néhány alapvető feltételt és bebiztosítottam magam fondorlatosan saját magam előtt is, azt hiszem a blogot hivatalosan is elindítom.
Ennek ellenére itt is csinálok egy kis zugot magamnak, ahova kiteregethetek szükség esetén, mert néha kell.
És mivel megvan a sajátos elképzelésem a világról, nyilván felhúztam egy ideológiát arról is, hogy kik keverednek majd ide: akiknek kell!
Aztán az marad vagy jár vissza, akit érdekel. És az ír, aki akar mondani/kérdezni/kiteregetni valamit.
(...)
Ismétlem, borzasztóan hanyag blogger vagyok.
Ezt az egyetlenegy bejegyzést a blog létrehozásakor kezdtem el írni DECEMBER TIZENNEGYEDIKÉÉÉN (még szerencse, hogy egyáltalán 2014...), és most fejezem be, de úgy, hogy a biztonság kedvéért a felét kitöröltem annak, amit írtam.
...És ez alapján talán nem is fogsz/fogtok csodálkozni azon, ha ellentmondásokba ütköztök néhány blogbejegyzés között (ha egyáltalán lesz további blogbejegyzés... :)). Változom ugyanis, igyekszem próbálgatni, formálgatni magam, sőt jogomban áll változni, jogom van meggondolni magam, és saját szívügyem megbánni és megreformálni saját gondolkodásom.
Nos, most, hogy tisztáztam néhány alapvető feltételt és bebiztosítottam magam fondorlatosan saját magam előtt is, azt hiszem a blogot hivatalosan is elindítom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)