Az elmúlt időszakban recepciós/ügyfélszolgálatos/asszisztens/mindenes pozícióban vagyok egy természetgyógyászatban, és hallgatom a beszélgetéseket.
A napokban többet is végighallgattam arról, hogy az esküvő, a lánybúcsú, a név-átíratás, a nászút és minden egyéb mekkora felesleges pénzkidobás.
Egyiknél távoznom is kellett a szobából, mert nehezemre esett visszafogni a hangszálaimon hintázó "Najóóóóólvanmostmár"-t :)
Nekem ott vannak élő példának a szüleim. 40 éve házasok, 4 gyereket neveltek fel, két különböző vidéki városból költöztek össze, mindkettejük családjával megtörtént, hogy elvették tőlük mindenüket, szóval gyakorlatilag újra kellett építeniük az életet. Mégis tartottak lagzit és összeházasodtak. És tény, hogy akkor nem volt limuzinos lánybúcsú és külön napon esküvői fotózás és videóvetítés, de maga a házasságkötés nem volt hiábavaló.
Én nagyon szeretnék megházasodni, nekem ez fontos álom, mérföldkő, nagy jelentőséggel bír. Érdekes, hogy míg én három éve minden hullócsillagnál, gyertya elfújásnál, csirkecsont-törésnél ezt kívánom, valaki kifejezetten ostobaságnak tartja.
....De az még hagyján, mert nekem sem szimpatikus minden szokás a világon, csak az a kesernyés rosszmájúság, ahogy néhány "sértett fél" meg tudja jósolni, hogy másnak is taccsra fog menni a kapcsolata, az felháborító.
Sokan mondják, hogy a házasságkötés nagy változásokat hoz a kapcsolat életében, és ez - látva jónéhány példát - teljesen igaz, csak nem mindenkinek pozitív irányúak ezek a változások. Van, akinek a házasságkötés után ordít fel - immáron elnyomhatatlanul - a belső hangja, hogy nem kellett volna házasságot kötni.
Sok esetben olyanoknál, akik a csillivilli lánybúcsú és a többméteres fehér csipkeuszály miatt lelkesedtek az esküvőkért. Illetve hát pont ez az: az esküvő miatt lelkesedtek a házasságért.
Más esetekben már az esküvőre készülődés közben érezhető egy bizonytalanság, és van egy olyan rossz érzésem, hogy ez nem egy boldogító igen volt.
Hallottam olyan férfit, aki az esküvőre készülés közben jelentette ki, hogy "kár, hogy ezt el fogom b@szni" (és ahogy hallottam, csalja is a lányt).
És jogos a kérdés, hogy ha van olyan ember, akinél azt érzem, hogy nem megkoronázza, hanem aládúcolja a kapcsolatát egy házassággal, akkor miért vagyok kiakadva másokra, de kikérem magamnak a belül felsejlő érzés összehasonlítását az általánosítva tett kijelentéssel (miszerint a házasság az egy szar).
Semmi gond. Az a lényeg, hogy ki az, aki a végén is nevet...
