A mi kis "Tatánk" 101 becsülettel betöltött életév után továbblépett, és elment oda, ahol elmondása szerint Ő lesz a Kapitány.
Tudtuk, hogy eljön ez is, Ő is tudta. Azt is tudtuk, hogy mostanában, csak a pontos időpontot nem.
...Mégis nagyon csiklandoz az a hiány, amit érzek. Ahogy megfogalmaztam magamnak, "elvitték a legjobb emberünket".
És most amiatt sírok, mert megijedtem, hogy mi van, ha nincs Mennyország, nincs Túlvilág? Mert nekem hinnem kell, hogy van - kell, hogy legyen -, különben nem marad meg a remény, hogy még fogok tudni részesülni abból, amit sugároz, amit adott nekem, ahogy szerettük egymást.
Hiszem azt is, hogy most Ő is újra részesülhet abban, amit Édesanyja és a felesége - Nagymama - adott neki. Nagyon vágyott már erre.
Abban tudok bízni, hogy egyszer, majd ha gyermekünk/-ink lesznek, egy kicsike szikrányi visszaköszön belőle majd. Onnantól teljesen biztos lehetek benne, hogy jobbá tesszük a világot.
Ég veled, te táncoslábú, dalospacsirta, bölcs szívű Kapitány!
Büszke vagyok Rád...és az leszek mindig is.
Legkisebb, tizenkettedik unokád,
Betti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése