Tegnap volt 2 éve, nagyon is jól emlékszem rá - mármint a 2 évvel ezelőtti napokra, nem a tegnapra :)) -, hogy összejöttünk.
22-én, szombaton voltam egy álompáros esküvőn, tudod, ahol rájuk nézel, és egy nagy szeretetgömböcben látod a kettőt együtt, akik úgy néznek a másikra, hogy kívülről nézni is jól esik, akik igazán nyugodtak és boldogak egymás mellett, mert helyükön vannak. Ezen az esküvőn ébredem rá, hogy az az ember, akivel én ilyet meg tudnék élni, az az, akit napokkal azelőtt le akartam beszélni arról, hogy barátkozzunk, mert túl jó érzéseket ébresztett bennem, és ezt nehéz volt egy három és fél éve fennálló párkapcsolattal szinkronba hozni. Én akkortájt már teljesen meg voltam győződve arról, hogy bennem van a hiba és csak telhetetlen vagyok, és kész voltam lemondani az ábrándjaimról...
Na de hát végül nyilvánvalóan nem így lett, hiszen az esküvőn egyedül, az exem üres székét őrizve, néha pityeregve néztem végig a páron, a dekoráción, és akkor jött (B)Andi(ta), és megkérdezte, nekünk mikor lesz már ilyenünk. És akkor kénytelen voltam ráébredni, hogy nekünk nem lesz ilyenünk soha. Akivel ilyenem lehetne, Ő...
...És itt maradtam nagyon csupasz. Annyira egyszerűen kimondható volt, hogy mit kell tennem....
Jajjj, de nosztalgikus és csöpögős vagyok! Ébresztő, fókusz!
23-án reggel, az esküvő másnapján szakítottam az exemmel, és aznap délután randiztunk FincsÚrral először. Azt kértem tőle, vigyen el bárhová. Ültem mellettem az autóban, tájékoztattam róla, hogy szerintem romantikus, amikor a szél fújja a hajamat utazás közben, és láttam, hogy néha pánikszerűen leellenőrzi, hogy jól látja-e, hogy ott vagyok mellette és épp Szentendre felé tartunk.
Azóta eltelt 2 teljes év, és mi becsülettel végig nagyon szerettük egymást. Kb. 5 olyan esetet tudnék nagy erőlködve összeszedni, amikor vitatkoztunk/veszekedtünk egymással, az pedig 730 együtt töltött napra eloszlatva igencsak jó. Haladtunk külön-külön is és együtt is, és fontos, hogy előre, nem vissza..
Igazából ha összekerülsz azzal az emberrel, akivel összetartoztok, nem kell taktikázni, nem kell módszereket alkalmazni, nem kell hisztériával manipulálni...Sőt nagyon egyszerű a történet.
És a LAVsztori folytatódik... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése