Álomhullámlás

Az utóbbi időszakban sziporkázik a tudatalattim, vagy egyszerűen csak sikerült annyit töltődnöm, hogy újra élénken álmodom és emlékszem is rá.

De hogy micsoda helyekre vezetem magam...!

Vágyak, félelmek és random hülyeségek keverednek-kavarognak, én meg eljátszadozom velük alvás közben. ..Aztán órákon át be-bevillannak képek, hogy legyen min csámcsognom magamban, hogy "Na ezt meg honnan szedtem elő..." :)

Egyik éjjel babát vártam álmomban, dacára annak, hogy azelőtt egy héttel voltam nődokinál (ez álmomban is nagy meglepetés volt ennek tudatában) és iszonyatosan nagy öröm és izgatottság járt át.

Viszont valahányszor megosztottam volna az örömhírt valakivel, mindenki tudta már, mert FincsÚr nélkülem szétkürtölte a családnak és barátoknak is.

Ezt az álmot össze tudom kötni, hogy mikből és miért alakult így: Egyrészt nagyon szeretem azokat a videókat, amin a családtagok megtudják, hogy nagyszülők vagy nagynénik stb. lesznek. Másrészt előző este pont egy olyanba akadtam bele, amin nem tervezett  negyedik baba köszöntött a családba, és volt nagy meglepetés az Anyának és az Apának is, hogy hát akkor - bár 3 gyerek után úgy voltak vele, hogy elég volt a gyermekgyártás - belevágnak még egy körbe :) ...Az pedig nem nagy újdonság a közeli ismerőseimnek, hogy időnként megdobban a méhem :)))

Ha már itt tartunk, érdekelne, hogy miért erősödött meg annyira a köztudatban, hogy gyermek érkezését csak a 12. hét után szokás közölni, amikorra már elég gyanús tud lenni egy pocak, egy "kösz, most csak málnaszörpöt iszom" stb. Tisztában vagyok azzal, hogy a 12. hétig nagyobb eséllyel előfordulhat spontán vetélés vagy felszívódhat a magzat, tehát meg tudom érteni és el tudom fogadni azok álláspontját, akik úgy vannak vele, hogy nem akarnak előre inni a medve bőrére.

(Ezt a bejegyzést  félbehagytam egy napra. Időközben ebbe a BuzzFeed-gyűjteménybe futottam bele, amiben az elvetéléssel és az azutáni traumával való megbirkózásról van néhány gondolat nőktől. Vettem a jelet, nem minden fekete-fehér, de főleg nem rózsaszín.)

Én akkor is úgy gondolom, hogy a család, a közeli barátok esetében - ha ők tiszteletben tudják tartani, hogy az információ egyelőre csak nekik, rájuk nézve publikus - éppúgy lehet osztozni az örömön, mint a bánaton. Persze ez abszolút annak a függvénye, hogy ki milyen kapcsolatot ápol a párjával, barátaival, családtagokkal.

A másik nagyon érdekes álmom az volt, amivel szerintem megküzdök, mire olyan formába öntöm, hogy érthető legyen :)

Álmomban az életemnek egy adott pontján kapcsolódtam be, az előzményekre nem emlékezve. Ez a pont az volt, amikor a lány, akivel párkapcsolatban voltam, közölte velem, hogy minekután végre legális a homoszexuálisok házasságkötése is (az nem baj, hogy Magyarországon még nagyon nem....), végre megházasodhatunk, ha már eljegyeztem. Ekkor villant be néhány kép, hogy valóban eljegyeztem egy lányt, akivel évek óta együtt vagyok, ugyanakkor belém hasított az is, hogy valami szörnyű dolgot tettem. Én nem fogom feleségül venni a lányt, hiszen heteroszexuális vagyok. Mi vezérelt azokban az években, amíg leszbikusnak adtam ki magam? Borzasztó lelkiismeret-furdalásom volt attól, hogy félrevezettem egy másik érző lelket.

Ez csak két példa a sok közül. 

Elszórakoztatom magam....