Dagonya

Pont így érzem és ilyennek látom magam

Tegnap elmentünk vásárolni, hogy Drágaszág frissítse kicsit a ruhakészletét. Sikerült is, így a végén felbátorodva úgy gondoltam, én is kerítek magamnak egy fekete nadrágot.  Találtam egyet, de ami M-es volt, brutálisan icipicinek tűnt csípőben-fenékben-combban. Az eladó hölgy készséggel megmászta a polcokat nekem egy nagyobb nadrágért, és végül úgy látta, az XXL-es méret lesz jó nekem. Lelkiekben ordítva-zokogva bevittem a próbafülkébe, letoltam a nadrágom, és megkapaszkodtam a falban: a felülről irányított kékesfehér fény és a közeli tükör ugyanis olyan látványt nyújtott, hogy az valami iszonyat. Pumba vagyok, jelenleg Hakuna Matata életérzés nélkül :)

Ezt követően léleksimogtó volt az is, hogy a drogériában a fizetésnél láttam, hogy a végösszeg néhány száz forinttal meghaladja a bankszámlámon lévő összeget (pedig nem költöttem sikat!), így készpénzt kellett kérnem Drágaszágtól. Pár nap múlva kapok fizetést, és amúgy is jóval kevesebb pénzből gazdálkodtam a hónapban a táppénzes fizu miatt, de nagyon jó lenne, ha továbbra is önellátó lehetnék, és a saját fizetésemből vásárolhatnék. Megütött az érzés, hogy kerülhetek ilyen helyzetbe, és borzasztóan kínos.

Röviden összefoglalva ezúttal sem pozitív érzéssel zárul a vásárlás mint élmény, a jövőben sem fenyeget, hogy "shopaholic" legyek... :)
Plusz ajándék hajtóerő, hogy összejöjjön valamelyik munkalehetőség. :)
Plusz ajándék belső b@sztatás, hogy cukimuki, hogy igyekszem a kajálásra kicsit odafigyelni, de ez óvodás szintű nekifutás az egyetemi tanulmánynak megfelelő kondíciómhoz. ›:[

Jó, elég sok esetben indul innen a TETTvágy számomra, úgyhogy egyszer még jól fog jönni, hogy most állatira vergődök, meg eleve nagy segítség lesz, ha már nem kell viselnem bent ezt a nyomorúságosan szánalmas színjátékot kiegészülve már az új kollégákkal, ...áhh, nem emberek, komolyan. 

Megyek, eszem valamit :D