Hullám

Be akartam illeszteni egy hangulatos zenét YouTube videóként, de körülbelül fél órája pánikszerűen hallgatom a szeretett zenéimet, hogy melyiket illesszem be, ami miatt elgondolkodtam, hogy milyen zenével mutathatnám be magam.

Nem tudom, hogy a lélek pontosan hány húros hangszer, de sok-sok zene megpendít egy-egy húrt rajta, és mindegyik máshogy szól.

Amiből most a válogatás során (és szerintem évekig általánosságban) a legtöbbet hallgattam, az Enigma. Te jó ég, imádom az Enigmát! Tiniként kattantam rá, és azóta is visszamenekülök, ha nyugalomra, ősi gondolatokra van szükségem. Amíg még tudtam írni értékes gondolatokat szépirodalomként, Enigmára és Deep Forestre írtam a legtöbbet. A legkedvencebb számaim a Gravity of Love, Page of Cups, Push the limits, Morphing Thru Time. És itt abahagyom, mert sorolhatnék több albumnyi számot. Deep Forest... Tőlük igazából a Boheme című album az egyetlen, amit kiragadtam, de azt annnyiszor hallgattam már végig, mint többtucat ember az összes albumot együttvéve.

Nagy rákattanás Becktől a Wave is, amit történetesen pont a kedvenc táncos tehetségkutatómban fedeztem fel. Jó, ezt be is linkelem, mert elképesztő hangulatos a tánccal együtt (persze ebben meg van vágva a zene):

Ha már itt tartunk, megjegyzem, hogy Travis Wall, a tánc koreográfusa egy félisten, annyira érti és érzi a zenéket, felfoghatatlanul tehetséges!

Közben én olyan alapossággal elkalandoztam már, hogy időközben ráébredtem, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet a zene-témával, ez nem egy egyposztos történet...

Azt hiszem, lesznek ilyen megemlékezéseim még :)