Ma azon gondolkodtam el, hogy hol jön el az a pont, amikor az emberfajzat felnő vagy felnőttnek érzi magát.
Ha az merülne fel benned, hogy "Jó, de mi a felnövés definíciója?", akkor ugyancsak az tud lenni a válaszom, mint élőben volt: Hát ez az! Épp ez a kérdés.
Te felnőttnek érzed magad? Mióta?
Mitől tekintesz magadra felnőttként? Mitől tekintesz másra felnőttként?
Kor-függő? Tartjuk a 21 évet mint felnőttkor kezdete?
A munka, a saját fizetésből gazdálkodás, a különköltözés, az együttélős párkapcsolat, külföldi szerencsepróba, a gyerekvállalás, nagy szakítás utáni egyedüllét, barát(i kör) elvesztése, a szülők elvesztése, nagy csalódás, a lediplomázás vagy egyéb mérföldkő után köszönt ránk a "felnőttség"?
Mivel pont az érdekel, hogy kinél-mi ez a pont, egyedül ezt nem fogom megfejteni, de majd igyekszem begyűjteni néhány véleményt.
Ha Neked van saját élményed vagy mondanivaód, oszd meg velem, ha kérhetem, mert tényleg érdekel!
Én úgy tudom elképzelni, hog több lépcsője van ennek, de nem mindenkinek ugyanúgy alakul ugyanúgy időrendben.
Úgy értem, hogy hiába alkotok meg egy idővonalat, például hogy "munkavállalás-fizetés-komoly kapcsolat-külön(össze)költözés-gyerekvállalás-szülők elvesztése", nem mindenkinek így jön sorrendbe, vagy nem ugyanolyan jelentőséggel bírnak.
Én például már sokkal hamarabb leváltam az erős szülői kötődésről, mint ahogy elköltöztem. De elköltözni mégiscsak nagy felelősség, saját magadat kell eltartanod a saját fizetésedből, amit saját magad kell hogy megtermelj.
Nekem a fenti példákból - azokat értve, amiket megéltem - mindegyik fontos pont volt ahhoz, hogy most felnőttnek érezhessem magam. És tudom, hogy még bőven lesz olyan, amikor AHA-élményem lesz, hogy "Jéééééééé, felnőttem"....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése