Van az ábrázolt világnézetében valami, amivel nagyon tudok azonosulni, szeretem a képi világát, a színeit, az elborult beszélgetéseket és poénokat benne. Nem tudom, hogy épp ki olvassa ezt, hogy merjem-e ajánlani, mert aki szívéhez inkább a hollywoodi irányzat és stílus áll közel, annak nem fog tetszeni. Szerintem egy kicsit bolondnak kell lenni ahhoz, hogy megfogjon a film.
Mindenesetre aki egy bájos-bolondos külön világba szeretne csöppenni két órára, az bátran nézze meg! Betegség esetén nagyon jót lehet aludni rá :))
A film elején néhány karaktert az alapján mutatnak be, hogy az illető mit szeret és/vagy mit nem szeret. Szoktam azon gondolkodni, hogy rólam miket lehetne elmondani.
Diadalittas érzéssel tölt el, ha a kimosott ruhákat egy körben el tudom vinni a szárítóig. (Igaz, hogy közben úgy nézek ki, mint Guszti a Hamupipőkében a kukoricákkal, de épp ez a kihívás.)
Amikor a bankban dolgoztam, mágikusnak éreztem, ha pont ugyanannyi borítékot markoltam fel, mint ahány válaszlevelet be kellett borítékolnom.
Szeretem, hogy ha savanyút iszom, kacsintok tőle, pedig egyébként nem tudok kacsintani.
Szeretem a fák ágaira "pompomként" kinövő vadhajtásokat. (Most kigugliztam, és ma is tanultam valamit: ez fagyöngy!)
Kiválóan szórakozom a madarak megfigyelése közben.
Nem szeretem, ha valaki sokszor úgy kezdi a mondatot, hogy "Gyerekek, ...".
Irtózom attól a legendától, hogy évente több pókot megeszünk álmunkban. (Csak érdekességképpen, először kapásból azt írtam, hogy rémálmunkban...)
Felbosszant, ha már a mondatom elején ahamozik meg ühümözik valaki, amikor még nem is mondtam információt.
Nemszeretem-mondatokat sokkal nehezebben találok. Az a baj, hogy rengetegszer eszembe jutott már, ha valaminek örültem vagy valamin bosszankodtam, hogy "Na, ezt felvenném a listámra", de eddig nem csináltam listát.
Nem szeretek zsepire, szalvétára, vattára ráharapni. (Ne kérdezd, hogy a zsepi honnan jött, mert fogalmam sincs.)
A konyakosmeggyes meg bonbonos dobozok előtted vannak? Na, ha a teteje belsejében végighúzod a körmeidet, az borzasztó érzés. Nem szeretem ezt felidézni.
Szeretem a régi kétütemű motorok benzinszagát.
Ha már témánál vagyunk: Nem szeretem azokat az alkalmakat, amikor óriási lelkesedéssel és szeretettel ajánlok valakinek egy filmet, zenét, éttermet, szolgáltatót és aztán nem csupán nem jön be az illetőnek, de még le is szól, hogy nekem hogy tetszhet az ilyen. Borsót és Pimpit körülbelül másfél éve fűzöm, hogy nézzük meg a filmet együtt. Pimpi most elég jó alibit talált magának Angliával, de nem adom fel a küldetésemet, hogy megszerettessem a filmet valakivel, aki még nem látta :)
....Szerintem itt fogom bővíteni a pontokat, vagy a bejegyzés szerkesztésével, vagy kommentekben, mert van itt még, ahonnan ez jött!
Ui.: Szeretem a kék vízcsapokat a kisebb városokban, falvakban, községekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése