Éjjel kettő óra környékén azon kaptam magam, hogy egyáltalán nem alszom. Elborították az agyam a gondolatok és azóta is örvénylenek, plusz köhögök is, úgyhogy negyed 4 körül kiköltöztem az utóbbi időben berendezett alvó- és fetrengőbázisomra, a nappaliba, hogy legalább a Drágaszágom tudjon aludni.
Őrület-közeli élmény néha nőnek lenni. Mennyi minden tud egyszerre kavarogni egy elmében...!
Sok forrás ajánlja, hogy az ilyen elszabadult gondolatdömpinget csitítsuk le, de ha egyszer most ráérek éjszaka végigpörgetni egy ilyen elemzést, akkor engedek neki.
De nem ám csak ennyiről van szó, mert közben rágódom a betegségem okán és üzenetén és irányításának lehetőségén is, mert nagyon unom már ezt a liftezést, hogy hol lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy harmadik hete kiestem, hol olyan köhögőrohamot produkálok, hogy gondolatban az asztalra csapok, hogy ezt ki kell feküdni, így nem lehet visszamenni a stressz-zónába... Pénteken megyek kontroll-röntgenre és újabb egyeztetésre a két orvosomhoz - az egyik kiír táppénzre, cserébe egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziáját azért, hogy segítsen; a másik pedig meggyógyít -, hogy hogyan tovább.
Gondolok a Drágaszágra is, nézegettem, meg-megérintgettem. Csodálatos férfi... A legnagyobb bizonyíték számomra arra, hogy szeretnek engem Odafönt. Nagyon visszamennék megszeretgetni, de inkább hagyom pihenni, majd reggel pótlólagosan levezetem a szerelemrohamot :)
...Mondják és írják az okosok, hogy a szerelem elmúlik max. egy-másfél év után, dehát ez hülyeség, kérem! Nyilván változik a minősége egy kicsit, de ez még mindig szerelem, hamarosan két éve, és marad is még egy darabig.
Rendeltem könyveket és meg is érkeztek tegnap, úgyhogy ma elmélyedek kicsit az önismeret egy újabb formájában, a DISC módszerben (a piros-sárga-zöld-kék felosztásos), plusz újra elolvasom az egyik, ügyfélszolgálattal kapcsolatos hozzáállásomat meghatározó könyvet, aminek a címe Ügyfélszolgálat felsőfokon. A csomaghoz tartozott egy tréninggyakorlatokat tartalmazó könyv is az ügyfélszolgálathoz szükséges készségek feljelsztéséhez, ami hasznos lehet magam miatt is, de ki tudja, lehet, hogy egyszer szükségem lesz arra, hogy másokat segítsek vele terelgetni. Ez valahogy mindig ott bujkál a fejemben.
Visszanézve csak a bekezdések számát, azért magamat is elkápráztatom azzal, hogy ezeken mind kattogok alvásidőben. Az is igaz, hogy azzal, hogy leírtam, csitult. Most azt érzem, az agyam pörög, hogy valamit feldolgozzon még, de nem jön annyi téma már.
Ja, de.
Én nem tudom, hogy ma különleges este van-e, vagy csak a nyitott ablak miatt, de annyi szirénázó rendőr- és mentőautót hallottam éjjel 2 és fél 4 között elszáguldani a Thököly úton, hogy beleborzongtam, hogy ennyi minden történik. No és itt tudnám elvinni a hangulatom a legaljáig azzal, hogy belegondolok, hogy aki érintett a szirénázásban, mit érezhet, de nem volna jótékony hatással a megnyugvásomra, így inkább pozitívabb sugallatú vizekre evezek. Egyszerű: Drágaszág. És kész :)
Kezdek álmosodni, úgyhogy megragadom az alkalmat és alvásra kényszerítem magam. "Könnyű álmot hozzon az éj!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése