Halandóság

Megdöbbentő, mennyire el tudtam felejteni, hogy halandó, esendő, törhető ember vagyok, és hogy az engem körülvevő dolgok nem svédasztalos reggeliként tekintendők.

Nem voltam még ilyen beteg, és nagyon fogok rá figyelni, hogy ne is legyek jóóó sokáig. Kedden kiderült ugyanis, hogy tüdőgyulladásom van.

Amikor csak apró levegővételeket tudsz megtenni és azokat is nehézkesen és fájdalommal, na, hát az egy kiváló szituáció arra, hogy alázatot, türelmet és hálát tanulj.

Alázatot, hogy ha azt mondják, maradsz a seggeden egész álló nap egész álló héten és pihensz, akkor nem rinyálsz, hogy unatkozni fogsz. Tényleg nem rinyálsz, mert nincs is másra erőd. Amikor beleszédülsz abba, hogy kimész pisilni, vagy bátor vállalkozás egy zuhanyzás... Tényleg nagyon érdekes tapasztalat.

Türelmet, hogy ha már ilyen helyzetben vagy, akkor innen nem egy vállvonás kimászni. A legyengült szervezetnek annyi időbe fog kerülni, hogy összeszedje magát, amennyibe, és kész. Ostorozhatom magam, hogy bénaság, de vajon mennyivel segítem - vagy mennyivel hátráltatom - magam ezzel.... Türelem az is, hogy kivárd azt a napi 2 és fél órát, amíg a párod megörvendeztet a társaságával.

És a hála. Te jó ég, mennyi mindenért lettem hirtelen hálás megint...
Hálás vagyok, hogy nem lett rosszabb a helyzet és legalább most kiderítették, hogy mi a baj. Hálás vagyok, hogy apránként, de minden nap javul a helyzet valamilyen szemszögből egy icipicit. Hálás vagyok, hogy a családom ennyire szerető és törődő. Hálás vagyok, hogy a Szerelmem napi 9 órás munkaidején és napi több túlóráján túl gondokoskodva lát el szeretettel, és hektoliter számra hordja nekem a teát és a vizet. Hálás vagyok, hogy egy-két barátom érdeklődik felőlem. Hálás vagyok, hogy bár a hosszú betegállomány miatt jelentős bevételkiesés lesz várható következő hónapban, nem kell azon rágódnom, hogy túlélünk-e májusban valahogy.

Levegőt venni tényleg a legtermészetesebb dolog, annyit és akkorát, amekkorára csak szükséged van - amíg nincs valami bajod. És az a durva, hogy olvastam én már ilyeneket sok helyen, pl. az agyvérzésből felépült agykutató Mennybe döngölve című könyvében, és akkor elképzeltem, hogy milyen nehéz lehet újra megtanulni járni, beszélni stb., de nem olyan "pórázvisszarántós" élmény, mint megtapasztalni, hogy nem vagy akkora Jani, ha csak pihegve tudsz levegőt venni...

Most úgy érzem, ha meggyógyulok, legszívesebben motivációs beszédeket tartanék országszerte...